Nagyszombat

Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint” Lk 23,56 Milyen pihenés volt ez? Mária végtelen fájdalmával és rettegéssel, a tanítványok csalódással és rettegéssel a szívükben élték meg ezt a szombatot. A szombat a nyugodalom napja az ószövetségi törvény szerint, mely mindenkire nézve kötelező volt. Most azonban más volt: jó ideje első szombat Krisztus nélkül. Az evangéliumok nem írnak arról, hogy ki mit gondolt, mit mondott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne történt volna semmi. Először is megtartották a szombatot. Miért van ennek jelentősége? Mert nyugodtan mondhatták volna, hogy na jó, elég volt, ekkorát kellett csalódnunk, nyissunk új lapot. De nem, hanem ragaszkodtak a törvényhez. A másik folyamat ennek éppen az ellentéte, amit bevallok őszintén én sem tudok hová tenni. Senki, még egy fél szóval sem állította le a többieket, hogy ne a temetés folytatására, hanem a Feltámadott köszöntésére készüljenek. A nagyszombat felteszi nekem is a kérdést: meddig vagyok hűséges, meddig van meg a szívemben az Isten iránti engedelmesség?